Nem tudhatom

Elnyomok egy ásítást ebben a kopott, szürke homályban.
Matatok az asztalon az öngyújtómért, közben meg berakok valami zenét.
Tök egyértelműnek tűnik minden, bár azt nem tudom, hogy miért mondom.
Láng lobban, leszívom a füstöt. Keserű.
De azért jól esik.
Közben F.-el beszélek telefonon. A Pszihedelikus kisfesztiválon nagy döntést hozok.
Fura hogy kb. egyszerre jutott ez az eszünkbe.

Colorstar a háttér zene.
Mint valami filmben. A fiú ül az asztalnál és gondolkodik. Körülötte rumli. Rendet próbál rakni. Kidobálja a felgyülemlett szemetet. Mosolyogva rágyújt. Elégedettnek látszik.
Bólogatnak a szürkében a fák. Csak úgy maguknak.
Vagy talán nekem, hogy „jól van Noir”.

Nem tudhatom.