vasárnap, szeptember 26, 2004

Hányatatott

Hányás szag a házban.
Bátyám hajnali kettőkor ért haza. (Ez enyhe túlzás mondjuk, mert két haverja vonszolta ki a kocsiból, hosszas noszogatás meg „gyere már bazdmeg!” ordítás után) Aztán ő meg úgy gondolta, hogy kiönti a lelkét a maga módján, és most ennek a szagát érezni a házban.
Pfúj!

Na mindegy, velem is előfordult már (régebben), de hát mégis csak neki kéne példát mutatni vagy mi.
A hangulatom kiváló, pedig tegnap nagyon csúnyán éreztem magam lelkileg, de ezt begyógyította (nemtom hogy) a 30Y zenekar, ami nagyon jó, és azt hallgatom.

Minden csendes most.
Minden szürke és fakó picit.
Minden gond távolinak tűnik, mint valami fekete fehér fénykép egy padláson talált dobozban.