Sosemvolt

Az esőcseppek ragyognak a háztetők cserepein. Sosemvolt szerelmem karjaiban nyugszom, minden egyes szív dobbanása meghosszabbítja életem.
Egy fekete cirmos bújik el a lépcsők alá, elégedetlenkedve nyújtóztatja átázott tagjait.
Valahol odakint.
Valahol idebent.
A tékozló fiú szelet vet, és vihart arat.
Az éjszaka ösvényei, mint különös kapuk nyílnak meg az arra tartó vándor számára, hogy talán elérjen a messzi dombokig, hol az angyalok tanyáznak.
Pánsíp hallatszik a fák mögül, ma éjjel még a tündérek is alszanak.
Gombasipka alá bújnak, fejük alatt mohás kavics, takarójuk piros levél.
Reggel gyűszűből iszák a tejet, és nevetve kötnek tobozt a fekete cirmos farka után. Tarkabarka ruhájukban csilingelve kacagnak.