Hangulatosan sötét

Csak ülök a sötétben és bámulok ki az ablakon vagy egy jó órája.
Halkan szól valami szomorú, esős utcát idéző zene.
Tudod, amikor csillognak a cseppek a macskaköveken.
Kézbe veszek egy könyvet, ujjaim a megsárgult lapokon nyugszanak.
Jó érzés, még ha nem is olvasok belőle.
Aztán cigire gyújtok, és folytatom a merengést.

„Elnyel a sötétség” mondhatnám, ha most a pózőr divatgót gúnyát vettem volna fel, de nem áll és sosem állt szándékomban.
Csak vannak pillanatok, mikor nevetségesnek hangzanak ezek a nagy, gót betűs szavak.

Ez van.
Meg egy hangulatos játék, sötét zenével.
itt