csütörtök, október 21, 2004

A Végtelenbe és tovább

Delírium kisasszony libbent be pille szárnyakon.
Gyertyát gyújtottam és messzi illatú füstölőt, majd múm-ot meg egy kis Kampec Dolores-t hallgatva merültem el a távoli világok tengerének morajló zúgásában.
Most Korai Öröm szűrődik ki a szobából, valahol egy magányos kutya ugatja a Holdat. A levelek zizegnek a szélben, majd alázatosan hullnak alá, hogy tarka színükkel szőnyeget formázva rejtsék el a piszkos, saras anyaföldet.
A megnyugvás, melyek a tökéletesség pillanatába fagytak, itt lebeg körülöttem s kézzel fogható akár a valóság.
A hullámverés a tenger partokon. A csillagok távoli fénye a víztükrön. Valahol messze. Ahol a madár se jár.
Elvágyódás a végtelenbe, és tovább.