csütörtök, október 21, 2004

Szemerkélő

Szemerkélő esőcseppek az ablakon.
Álmos ébredés, a fejemre húzom a takarót.
Órákkal ezelőtt.
Delírium érintése még az arcomon, valami testetlen báj lebegi körül a szobát. Hangtalanul motoszkálok a házba, teát iszok, cigire gyújtok. Aztán csak nézem a borongós színekbe öltözött kertet az ablakból.
Ebédet melegítek, egy kedvűen fogyasztom el.
Újabb cigi, majd elnyúlok a heverőn. A múm zenéje tökéletesen passzol az időhöz, csukott szemmel hallgatom. Egy mosolyt engedek a plafon felé, de ő egykedvűen létezik tovább, nem érinti meg váratlan érzelmi reakcióm.

Azt hiszem, meglehet érteni.