Dolgok

Voltam meg nézni a World Press fotó kiállítást, amibe sajnos nem tudtam elmerülni, mint ahogy szerettem volna, mert nagy volt a tömeg, meg ilyesmi. Egyébként néhány kép láttán picit hülyén éreztem magam, hogy ott állok valami teremben, és nézek egy anyát, ahogy szorítja magához a vérző fejű gyerekét, körülötte romok, meg minden.
Szóval én azt hiszem, nem örülnék, ha lekapna valami fotós, és pár hónappal később meg bámulják a tragédiámat az emberek.
Mint valami cirkuszban a szörnyszülötteket, vagy nem is tudom.
Na mindegy.
Tegnap meg eléggé szétcsúsztam, Jimmy Hendrix szólt meg minden, aztán fél hangosan Jim Morrison verseket olvastam fel magamnak, eléggé klassz volt, aztán a Makám is nagyon bejött így, ebben az állapotba hallgatva.
Ma feszült voltam, mint minden hétvégén, amikor a családom közelébe vagyok egy teljes napig, nem tehetnek róla, meg én sem, szerintem ez már így is marad ameddig élek, vagy valami.
Kurvára nem vagyunk egy hullámhosszon.