Lucával

Tegnap Lucával.
Ültünk a kutya kifutó mellett a padon.
Balra a rét, ahol nyáron feküdtünk.

Valahol messze.
Valahol régen.

Ücsörögve bort ittunk a szobában. Makámot és mindenfélét hallgatva valami nyugtalan-nyugalomra leltem ott.
Aztán a fotelből ágy lett, az ágyból meg különös álmaim kiinduló pontja.
Egy Városban voltam. Szólt a Doors. Meg talán a marihuána illatát is a hátán vitte a szél.
Ébredés. Nem igazán tudtam mit kezdeni a napsütéssel.
Ültünk a busz lépcsőjén. Beszélgettünk dolgokról. Néztük a suhanó fákat.
Budapesten minden könyv 300Ft volt. Vettem Morrison verses kötet, fura rajzokkal.
Tűzött a nap, és én nagykabátban, tömött tarisznyával sétáltam a városon. Szembe lógó hajjal, cigarettával a számban. Mint egy messziről jött vándor.
Vagy valami hasonló.
Nem is számít igazán.
Jó volt ott.