vasárnap, március 13, 2005

Tavasz köszöntő

Tegnap találkoztam a zabolátlan kis hippi lánnyal, és sétáltunk egyet a Tavaszban, amíg a Pótkulcs ki nem nyitott, közben majdnem eltévedtünk, de cserében láttunk furcsa arcokat a házak falain. Sört kértünk a kicsit szétesett csapos fiútól, és beszélgettünk egy nagyot, aztán arra lettünk figyelmesek, hogy az eddig üres hely megtelt nyüzsgő emberekkel.
Ittunk még, és eső illatot hozott a szél, majd a könnyed szemerkélésben kerestünk biliárdozásra alkalmas helyet, amit szerencsére nem nagyon találtunk, mert az nem az én asztalom.
Spontánul áthívtam hozzánk borozni, és Emil Rulezt hallgatni, mert szóba került, és egy kis kellemetlenség után a mécses világította szobában, boroskóláztunk, ő halkan énekelte a dalokat, és közben vidáman csillogtak a szemei.
Aztán a változatosság kedvéért, meg hogy fel rázzon picit minket a melankolikus bóbiskolásból Black Sabbathot kért tőlem, és az nagyon jó volt, mert én még nem ismertem eddig olyan lányt, aki szereti ezt a zenét.
Lassan fogyott a bor, mialatt beszélgettünk, aztán a Manu Chao hallgatása közben puszikat adtam az arcára, amiből szenvedélyes csókolózás lett és hagytuk, hogy vigyen minket a hátán, hirtelen életre kelt vágyaink.
Később átmentünk a másik szobába cigizni, és ő halkan Jim Morrison verset olvasott fel nekem, majd melegszendvicset csináltam, és egymáshoz bújva álomba szenderültünk.
Reggel picit kábák és fáradtak voltunk, de a napsütés életet lehelt belénk, és a villamoson zötyögve figyeltem, ahogy hippi lányosan mosolyogva szívja magába a jó időt, aztán a Móriczon búcsút intettünk egymásnak, és a hajamba kapott a szél.

Itt hagyta az illatát…