Cellux Szimfónia

Dzsófival léptem az A38 fedélzetére, hogy megnézzük a Cellux Szimfónia lemezbemutatót, akkor még elég kevesen voltak, boroskólát ittunk, és az Ez a Divat zenéjére bólogattunk picit. Közben meg figyelmes tanítványként itta a szavaim. Hirtelen tömeg lett, és előre nyomakodtunk, hogy azért ne maradjunk ki a jóból, belebotlottunk a Csabiba, akivel beszélgettünk picit, jó régen nem láttam már.
Aztán színpadra lépett az Amorf Ördögök, a Szerenád Kommandóval kiegészülve, és elkezdődött ez a Kacatpop koncert.
A levegőben lehetett érezni már, hogy ez baromi jó lesz.
És így is történt.
Lehetett látni a zenekaron, hogy élvezettel csinálják, és tökéletesen egy hullámhosszon voltak a közönséggel.
A színpadon vendégeskedett a Bori, aki szebb volt, mint valaha, és a Janó a Tritonból.
Mi közben ugrabugráltunk a Dzsófival, sőt, néha táncoltunk is, és arra a megállapodásra jutottunk, hogy aranyosak vagyunk.
Aztán nagy sokára vége lett a koncertnek, és picit fáradt lábakkal búcsút intettem Dzsófinak, és utána sört szereztem és figyeltem a Dj. Suhaid zenéjére táncoló fiatalokat.
A zene olyan volt mintha valami lomtalanítás során gyűjtötték volna össze, innen-onnan kis darabot. Észre vettem a Csabit, úgyhogy hozzá csapódtam, meg örültem az Ismerős srácnak, akinek sosem tudom a nevét, mert mindig félrészegen találkozunk.
Aztán álldogáltunk, és oda rohant hozzám valami baromi jó szőkecsaj, és se szó, se beszéd, összeborzolta a hajam, majd sietve távozott. Én meg csak pislogva néztem, hogy akkor ezt most, miért meg hogy.
Felültünk lábat lóbázni a Csabival a színpadra, és két lány keveredett mellém, és belekapcsolódtam a társalgásukba, ami a reinkarnációról szólt, és azt szeretnék, ha következő életükben, hernyó, esetleg pasik legyenek. Nem értettem az összefüggést, de azért a szebbik lehúzott a színpadról táncolni, és akkor beszélgettünk másról is és kiderült hogy orvostan hallgató. Ha bókoltam neki, akkor csak azt mondta hogy „blablabla” és kacsacsőrt formált az ujjaival de közben nevetett, és ilyenkor csillogtak a szemei. Kiderítettem hogy reál lány, ami azt jelenti, hogy semmi értelme szóvirágok szirmait szórni a fejére, mert az ilyen reál lányoknak tök felesleges.
Elmentünk négyesben csocsózni, és akkor meglepetésemre nyertünk, és minden gólnál megöleltük egymást, meg mosolyogtunk picit. Aztán jöttek profik, és szanaszét vertek minket, de azért sikerült egy becsületbeli gólt lőnünk, úgyhogy annyira nem volt kínos.
Aztán a lányok el, majd picit később a Csabi is, úgyhogy én néztem a színpadon üldögélve a maroknyi táncolók kis csoportját, és néha kortyolgattam a sörömet, meg cigiztem.
Hajnali háromkor kirakták a szűrűnket, úgyhogy elvergődtem az Eteléig, ahol bóbiskoltam picit, egy eső illatú diszkóslány társaságában.