Vagy valami

Kint csöpög az eső, a fülemben meg a White Stripes visít.
Ebben a pillanatban a Benczúr ház falai között kéne átadnom magamat Delírium és a Narco Polo kölcsönhatásából született ősi transznak, de nem!
Nincs ma este se Delírium, se Narco Polo, csak az eső, meg a White Stripes, meg a rengeteg egymás után elszívott cigik, és az utána kiköhögött füst, oda föl, a csillagokat takaró szürke felhők közé.

Nem lesz ez így jó.
Nem jó ez így.

Azért elvagyok, mert beat költők verseit olvasgatok, meg hát amit ilyenkor szokás, de igazából nem tudom.
Lüktet a fejem, gondolom a cigiktől, vagy nem tudom, nem számít igazán, de azért jó volt az eső illat, meg ez a sötét, és hogy nincsen annyira vészesen hideg, vagy valami, szóval klasszul élvezem, ezt az alapvetően tipikusan üres, és kiábrándítóan unalmas szombat estét.

Igazából nem tudom mi van.
Minden valami zavaros dologba folyik össze, és én meg nem igazán tudom feldolgozni ezt. Így körém folynak meg ilyesmi, és picit rémisztő ez az egész, hogy nem vagyok befolyással rá.
Persze, valamennyire én irányítok, de lényegében, ha belegondolunk kurvára nem, és ez az ami zavaró, hogy nem tudom hova rakni ezeket a dolgokat magamban, mert ezek csak úgy ott vannak, és igazából senkit sem kérdeztek meg hogy jöhetnek-e.

Engem biztosan nem.

Mindegy végül is csak hát tudod elég vad, amikor nem nagyon vagy tudatában az életed történésének körülményeivel, és csak mosolyogni tudsz ezen a szaron, picit zavarban, hátra kulcsolt kezekkel, szégyenlősen a cipőd orrát bámulva.

Valami őrület kéne nekem most. Valami eszelős mindent seggberúgó száguldás, valami vad, és zabolátlanul rettenetes, hogy még a világot is kifordítsa a sarkából. Legalább is az enyémet biztosan.

Gondolkodok ezen.
És akkor lesz valami azt hiszem.
Mert hát valami mindig van, még ha olyan aprónak is tűnik, hogy a semmi feliratú fiókba dugjuk, a többi közé.

Ugye?