Nem izgat

Hajnali hat óra.
Menydörgésre ébredek.

Először azt hiszem álmodom, hihetetlen hangos, aztán az ablakhoz botorkálok és bámulom a szakadó esőt, ebben a félálomban összemosódott világban.

Visszafekszem aludni.
Álmodom.

Egy dzsungelben vagyok, valami hegyen, alattam felborult tehervagonok, és én mesterlövész puskával szedem le a bennszülötteket, már csak egy maradt és valami baromi nagy bozótvágóval kerget.
Elfogyott az összes töltény, én rohanok, és valami visszataszítóan vízfejű asszony toppan elém.

Fölébredek.
Még esik az eső.

Most valami klassz dub szól a Volt Fesztivál válogatásról. Idén sem voltam ott, csak 2003-ban amikor annyira készen voltam a megfázástól, az ínygyulladástól, a megivott piától, és a hajnalban elszívott fűtől, hogy haza mentem már kora délután a második napról. De így is jó volt, bár annyira nem érint mélyen, mint mondjuk tavaly hogy nem voltam ott.

Nem izgat.