vasárnap, július 10, 2005

Monoton idő

Mintha megszűnt volna az idő.

Valami rádióműsort hallgatok eléggé klassz zenékkel, néha beszélnek a rádiós arcok koncertekről, fesztiválokról, zenekarokról, picit fellengzősek de azért jó.
Fekszem hason az ágyamon, gyűrött lepedők valami haldokló állatra emlékeztetnek, könyvet olvasok, a hiperkarmáról beszél az egyik rádiós, hogy szerinte jó, szerintem meg nem annyira. Aztán csak a statikus zörejek monoton lüktetését hallom, kódolt üzenetet keresve a zsongás között, lemegyek fürdeni, és csak bámulom a fehér falakat.

Aztán nem tudom