Kiégés

Crimson jóvoltából éppen az új Quimby lemezt hallgatom (Kilégzés) ami hihetetlenül semmilyen lett, néhol felcsillan a régi lángja a zenekarnak, de valahogy ilyen nagyon megfáradt az egész. Mintha valami 30éve zenélő bandának a 24. lemeze lenne kb.

Szomorú.

Persze van kedvencem (homo defektus) eddig egyet találtam, de még azért belemerülök jobban, mert mégsem írhatom le 1-2hallgatás után egy elég fontos időszakom kedvenc zenekarát.

Nem lehetsz ilyen megkövült szobor
Ócska színész bábok színpadán
Az egyetlen elveszett való
Halott turista egy kísértetgondolán

Innen nézve üres és silány
Makogó mirelit Isten figyel
Macskáknak játszik Honky-tonk zongorán
Egy skizoid Mikiegér, mer’ ő látni égi jel

Sebesült szárnyak a műtőasztalon
A bokorban zombi álom lapul
A TV-showban lángoló Babylon
Krisztus a Lipóton gyűlölni tanul

Egymásnak feszül megannyi akarat
A vágytól kataton görcsben zihál
Sáros a nyelvem vér és salak
Az ólom Napóleonon bosszút áll

Itt vagyok hát, kaput nyissatok
Halljátok átkozott nevem
Pofozzatok fel, bajszos angyalok
Mutassátok, hol van a szerelem

Feldobtam és az élére állt az érem
Csöndes háború, néma fegyverek
Semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen
Egyszerre szép és egyszerre szörnyeteg
/Homo defektus/