hétfő, november 21, 2005

Nem

Nem.

Még nem érzem át a Tél komorságát, szálingózhat hó vagy üvölthet veszett farkasként a hideg. Színes pokrócba bújok összegömbölyödve, és inkább álmodok napsütést meg zöldellő dombokat.
Az út szélén a falevelek elfelejtik a Színt.

Véget ér egy fejezet.

Miféle kábulatot hoznak magukkal a hópelyhek a hátukon?
Ezernyi ösvény színtelenül ömlik bele az Útba.
Tócsák tetején jéghártya csillog.