Talán(y)

A messziben lármásan közeleg a hajnal.
Radiohead hallatszik a mostban, valami világégés utáni kép, ahogy ülsz egymagad egy autó tetején, szemed előtt roncs mező, várod a napfelkeltét.

A világon egyes egyedül.

Nincsenek határok, miket átléphetnék, és így megtorpanva semmit se lépek át.
Fáradt szemekkel kutatom az időtlenség mélységeit, korgó gyomrom a belső időm tökéletes mérőeszköze, kócos hajam meg…

nem is tudom.

Szabotálni akarom a valóságot a bennem ketyegő időzített bombával, állok a közepén, a valóság közepén, és bumm.

Pillangók szállnak szerteszét.
Tarka szárnyaik az eget hasítják,
tündöklő látomássá, az álom víziójává válva.

Lehetséges lehet?
Talán(y).