Magvak és Spórák

Akiben nem is hinnéd, hogy lakozik, de inkább a csöndben lapul,
És ocsúdva üvölt fel akkor, hogy majd amarra repítsen téged el!
De a talánok mögött semmi húzódik, és a tartomány kívüliséged röghöz kötöttsége valós!
Mészfehérséget szórva széjjel és maga után húzva el.
Méregzöld bársonyon túli értelmen, és földmélyi kipárolgások harmatától zúdulva fel.

(elhatárolódom megfékezhetetlenül)

De a szelíd kárpit a legvégén a lángok közt úgyis megvadul
És csak a tűnődés oldja fel!
De mennyit kell hazudnod ahhoz hogy újból életre kelj?

(távolságod már látható magadon kívül)

És megannyi napalmos szempárban is megidézhető,
Amiatt akár térgörbületek mögé is teremthetsz olyan növényt ami kell
Magvakat, spórákat vetve el.

De a spirál örök és valós.
(megvakult napszámosok dolgoznak majd a mezőn)