Az Orion Fénye Villan

Keresztül bámulni a mezőn, ami lángokban áll,
recsegés-ropogás,
a hajnal már messzi van,
de közel került a feltámadás,
varjú sereg raja az égen,
és a felhők lomhán úsznak ott,
de mikor feléjük nézel minden bizonytalan,
a grafit ott volt már a föld alatt,
és inkább a láz köntösébe burkolózom.

hasztalan…

A türkiz érintése az ujjakon. És a ki nem mondott lélegzetek. Valami lapul az avarban. Kúszva ocsúdik feléd. Óriásráják repülnek az atmoszférán túl, hátukon bíbor köpönyeges amazonok, lándzsájuk hegyén az Orion fénye villan, a Szaturnusz felé tartanak.
Meghatódott az emlékezés, meteoritok szántják tétlenül a végtelent, és vonaglik a peremen kívül is valami, amit még nem láttak a csillagok.

Napszél tekergőzik a messzeségben.
Szétárt karokkal kiáltok felé.