csütörtök, február 25, 2010

Magot Vet

Görnyedten nekifeszül ujjaival gödröt kaparva ki.
Magjait a fagyott göröngyök közé szórva sóhajt fel.
Tenyerével megtörli homlokát.
Odakint körülötte minden mozdulatlan.
Vészterhes idők vonulnak el a horizont felé.

Szakállába sárdarabok ragadnak.
Nézi a varjakat ahogy szállnak el.
Emlékszik a régre mikor ő is köztük volt.
De ledőlt egy torony és fellobbant egy tűz is.

Köhögve hátrál arrébb.
Hallja ahogy rügyezik valami a földkérgeken túl.
Morogva mennydörögnek a kőzetlemezek is.
Tektonikus mozgások moraja mindenfelé.

2 Comments:

Blogger Idus said...

Uhh, ez kegyetlen jó, kiadnám kötetben... és most aláfest is. Pont így érzem magam.

3:27 du.  
Anonymous noir said...

köszi :)

8:03 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home