Tétovaságot

Gondolom messze volt és hidegben áztál mint az ágak ujjai,
És dideregve vacognak szikárrá változott törzsük odvai,
Odakint,
Amikor bizonyossággal azok után amiket akkor és most már itt is.
És a nem-városok falain túl, körzetek szélén végződő mezőkön,
Ahová a sínek visznek tovább szétrozsdált vagonokon:

Távolba hirdető tétovaságot…