Fekete lyuk

Starsailor szól a számítógép hangfalaiból.
Tökéletesen passzolna, ha hűvös, borongós lenne az idő és csöpögne az eső.
De nem csinálja ezt.

Szomorkodás az üres semmi felett, nézek le a gödörbe, amiből nemrég kimásztam.
Fekete lyuk.
Bele nézek, de nem látok semmit amiért érdemes volt ott maradnom hónapokig.

„Baszd meg”

Mondom csak úgy magamnak, és belepöckölöm a csikket.
Szikrázik egyet, majd elnyeli azt is a sötétség.

Megvonom a vállam, mert nem számít már semmi sem.
Zsebre vágom a kezeimet, és elindulok.

Képzeletben szemerkél az eső, és borong az idő is.