PUF neki

Ülök a Blahán a padon.
Várom Lucát, megjelenik kék ingben, és valahogy sugárzik, vagy nem is tudom.
Kapok a Wickman mellett ücsörögve egy karkötőt, ami nagyon szép, még sosem volt ilyen, aztán beülünk zsongani a Szimplába, öngyújtót dobálgatok egy pasasnak, jól érzem itt magam, boros kóla, beszélgetés, jönnek Hibusék, borvásárlás, iszogatás a Borároson, emlékek rohamoznak, de csak egy kicsit.

Zp.-be érkezés, kezdődik a koncert, ugrálok, éneklem a számokat, táncolok a végén Lucával, aztán hazafelé.

Picit részegen, picit nemtom hogy.
Mert számítottam rá hogy látom H.-t és készítettem rá magamat, végig pörgettem a lehetséges eseményeket, de nem találkoztunk.
Örülök neki, meg nem is.
Mert tényleg kíváncsi vagyok, hogy hogyan reagálnék rá, így szemtől szemben, mert meg akarok bizonyosodni, hogy tényleg 100%-osan vége már bennem, mert így, látatlanul csak 90%-ban vagyok biztos.

De jól éreztem magam, és örülök, hogy semmi nem árnyékolta ezt be.