Üres, poros utakon

A félszemű, tarka szőrű kismacska az útszélén figyelt rám.
Megborzongtam, ahogy ült a romos ház előtt, és bámult azzal az egyetlen szemével. Szemetet vitt a hátán a szél, üresek voltak a poros utak.
A lány boltban, butácska arccal adta a szokásos két doboz Pall Mallt, már kint is voltam, és egyből rágyújtottam. Esküvői menet húzott el mellettem, templomból a dorbézolásba gondolom, dudálva, vonyítva haladtak el a fém szörnyek, szalagokkal és rozsdás konzervdobozokkal díszítették őket gazdáik.

Rátértem az üres, kihalt utcára, a félszemű kiscica, csak bámult azzal az egyetlen szemével, a másikban nem volt élet csak egy sötét gödör. Karmaival egy nejlon zacskót kaszabolt éppen. Elpöcköltem a csikket.

Nem volt jelentősége ennek.
Legalább is nem hiszem.
Csak boltban voltam cigiért.

De valahogy mégis más volt, mint az eddigi útjaim, magam se tudom, hogy miért.