Elképzelem

Hallom az utcabál hangjait.
Valahol, nem messze tőlem.
Elképzelem, ahogy a padon, a sötétben, felhúzom a narancssárga tornacipőmet, és elindulok a hangok irányába.
Talán van egy joint a számban, vagy fél üveg bor a kezemben, vagy valami, ami hangulatba hoz.
Elképzelem, ahogy sétálok a sötétben. Hallom a lármát, a kiabálásokat, a dübörgő zene förgeteget.
Elszívtam addigra a jointot, vagy megittam a bort az üvegben.
Hangulatban vagyok.
Látom, ahogy ismerősökkel futok össze, beszélgetek picit, aztán arrébb állok. A tucat emberek tömegébe vegyülök, a tucat zene ritmusára lépek.
Haladok valamerre, valami titkos, még előttem is ismeretlen ösvényen. Lányokat nézek, néha megakad a szemem egy-egy csinoson, de nem teszek semmit, csak megyek tovább.

Csábító lenne, azt hiszem.
De semmi kedvem kimozdulni itthonról.