Szabadulás

"A pusztulás szimfóniája csordul
Hegyek fölé, mint lombok ében nyála
Kifordult kezemben pecsétje várja
Szerelmed régvolt vágyának neszét.

Megfúlt parázsban szemek tükrös bálja
Megtörik majd, hol nem használ a szó
Kihûlõ hangodat katakombákba
sodorja-zárja egy szelíd folyó.

Rég-por világ leláncolt szenvedése
Repeszti arcod darabokra szét
S a Pusztának keresztelt föld szívét
Görcsbe fonó gyökerek ébredése."
/Szabadulás/