Újraélés

Ültem az asztalnál, néztem ahogy a napfény a háztetők mögé bújik, előttem a régi naplóm hevert. Régen olvastam vissza mi történt ilyen tájt velem, és furcsa volt átélni ugyanazokat a dolgokat megint.
Szinte ugyan az volt egy éve, mint most, Delírium, pici világfájdalom. Kiábrándító, hogy nem változnak a dolgok ennyi idő elteltével sem.

Vagy inkább aggasztó.

De egyébként igazán különös érzés, hogy szinte 100%-ig visszajön, azaz állapot mikor írtam a bejegyzéseimet régebben. Bár naplót már nem írok, mert kb. ugyanazt írnám mint a blogba, de jó vissza olvasni magamat.
Szeptember 11-én lesz 3éves.
Sok minden megváltozott azóta.
Főleg az elmúlt egy évben, azt hiszem sokat tapasztaltam, éltem, és tanultam ebből a tizenkét hónapból.
Remélem hasznosítani tudom a jövőre nézve, bár valószínűleg nem esem bele még egyszer ugyanazokba a hibákba, de nem is ez a lényeg, örülök ennek az évnek, minden egyes pontjának, minden egyes pofonnak, amit adtam és kaptam, mert nagyon sokat adott nekem ez az egész, és fejlődtem is talán egy kicsit.
És igazából ez a lényeg, a fejlődés, mert nem szabad megállni egy szinten. Vagyis hülyeség ha megállsz, mert akkor megdöglesz, ha nem fejlődsz tovább, mert maga alá gyűr ez az egész szar amit életnek hívnak.