hétfő, szeptember 13, 2004

Monoton

Bután pislogok ki a fejemből.
Nem tudom feldolgozni a valóságot, megfoghatatlan tűnik a kinti napsütés, lebotorkálok, és monoton mozdulattal tömök a számba valami kaját, de nem érzem az ízeket, csak ezt a lehúzó kába fáradtságot.
Aztán dohányzok csukott szemmel az ablaknál, nehogy meglássam a kinti világot, mert nem hinném, hogy ezt a tömény információ áradatot be tudná fogadni az agyam.
Vége a ciginek, és nem tudom mi legyen. Fáradt vagyok bármihez is, úgyhogy csak meredten nézem a monitort, hogy hátha ő kitalálja, helyettem a tenni valókat.
Megszomjazom, és eszembe jut, hogy a mosdóba kéne mennem, de képtelen vagyok bármilyen mozdulatot végezni ennek érdekében, csak ülök és nézek üveges szemmel a falra, hogy hátha valami jelet látok majd, ami megmutatja az utat, amin el kéne indulnom.
De semmi nincs ott.
Csak egy agyon nyomott pók szétkenődött teteme, aki nem mutat semmi jelet.

Nem mutat semmi kiutat.

1 Comments:

Anonymous Névtelen said...

Új blog?
Juhú!!!

1:43 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home