Üres, kialvatlan órák

Abban a helyzetbe vagyok mikor már nem tudok a mai nap folyamán semmi értelmeset csinálni, és csak zenét hallgatok és bámulom a képernyőt, hogy hátha eszembe jut valami okos.
Aludni nem tudok, ha lefeküdnék, mert még nem vagyok álmos.
Dead Can Dance szól különben, ami szerintem eléggé sokat fog hallgatni a következő hónapokban.
Tudod, ez az a fajta zene, ami teljesen magával ragad, és beszív, és olyan dolgokat hoz elő belőled, ami picit mélyre visz, legbelülre, főleg ha közben Delírium fogja a kezed, bár nem feltétlenül kell hozzá.

De egyébként ezek a pillanatok a legkiábrándítóbb részei a napnak.

Ezek az üres, kialvatlan órák mikor csak fel-alá járkálsz a szobában és szívod a cigiket, és csak töröd a fejed sokezer értelmetlen dolgon, és nem tudsz dűlőre jutni saját magaddal, és fáradt vagy, de nem tudsz még elaludni és inkább egy újabb cigire gyújtasz és bámulod ezt az üres éjszakát, és próbálsz valami elvarázsolt hangulatba kerülni, de hiába mert már elment Delírium és csak az emléke maradt a szobában, hogy néhány órával ezelőtt jó volt, de már vége van.