Bódulatban

Amikor mélyen levegőt veszek olyan, mintha még mindig ölelne Delírium.
Ujjaival a mellkasomba markol és így próbál életet facsarni ebbe a fáradt, világ unott testbe.
Sikerül neki.
Mint ahogy most is.
Picit bódultan tekintek a világba, és az árnyképeket figyelem a fehér falon. Most nyugodt és kellemes az amúgy kiábrándítóan hétköznapi élet.
Csak ülni szótlan, és a fák susogását hallgatni, miközben a cigaretta parázslik az ujjaid közt. Nincs benned semmi negatívum, csak üldögélsz ezzel a fáradt fél mosollyal az arcodon, és úgy érzed ezek azok a dolgok, ami miatt jó itt lenni.
Amikor a szürke valóság kifordul magából és valami misztikus sosemvolt világ tárul a szemed elé.
Amikor nem számít tulajdonképpen semmi.
Nem csak Delírium kisasszony karjaiban lehet elérni.

De eddig csak vele sikerült…