Akár jó, akár rossz

Szürke falak vesznek ma körül.
Egészen estig, mikor Dionüszosz zsoltárát zengve töröm át őket egy vad, diadal ittas üvöltés kíséretében. Talán visszavonhatatlanul.
Csendesen figyelem a körülöttem lévő, halálos mélyálomba forduló világot, és lassan megértem, hogy a kezdet és a vég ugyan ott van.
Egy végtelen körforgás, akár a saját farkába harapó kígyó.

Ránehezedek saját létem falaira, hogy kitágítsam, vagy akár kidöntsem őket.
Meg remeg az egész.
Repedezni látszik a burkolat, és kövek után sikoltanak a falak.

Azt hiszem elkerülhetetlen a tudat szét hullása ezen az estén, de úgy hiszem ez egyáltalán nem nagy ár a szabadság szárnyaló óráiért. Valamit valamiért, és én boldogan fizetem ki ennek az ördögnek a jussát, hiszen megérdemli.

A tehetetlenségbe fagyva tengődtem már hónapokig, és azt hiszem ideje egy szempillantást vetni a köröttem egyfolytában mozgó környezetemre.

Valami kavarog bennem, amit a szabadjára akarok engedni, hogy kitombolhassa magát, és elégedetten jöjjön vissza aludni egy jó darabig.

A várakozásokkal teli feszültség teljes mértékben felpörget, és már alig várom, hogy magamévá tegyem azt az érzést, amit a legjobban élvezek pillanatnyilag, és amit elérhetek ebben az élet periódusomban. Mint mikor a ketrecbe zárt fenevad érzi szabadulásának utolsó óráit, és vérben forgó szemekkel várja azt a felemelő pillanatot, mikor kinyílnak az észlelés kapui, és vonyítva rohanhat keresztül rajta.

A bolyongás évében vagyok, és minden egyes percét ki akarom élvezni ennek az útkeresésnek.

Akár jó akár rossz úton haladok.