Hat lépés a Holdon
Esős, hűvös időben a Blahán, találkoztam Hibussal és a Kazinczy-ba mentünk, sörivás meg hubertus, leülnek mások mellénk, mert nincs hely, aztán a nyolcórás indulás helyett elindulunk fél10-kor kb. Sört iszunk a padon, hideg van, hogy még a kezünk is oda fagy a dobozhoz, de nem nagyon foglalkoztat. Jön Bella, meg a nővére (tök alter) aztán ők Pótkulcsba, mi meg le a Gödörbe. Már ott vannak kkk-ék, beállunk mögéjük, látok nagyon helyes lányt nagykabátban, és belezúgok, kkk meg csinál róla fotót a kedvemért.
Megy valami zene, de nem figyelek oda, sörtiszok meg cigizek az oszlopnál, letelepszünk a földre, beszélgetni próbálunk a hangosban. Sikerül is kb. Aztán Colorstar bele kezd, vizuális ingerekkel bombáznak az audiohatás mellett.
Csuda klassz. Lenne. Azaz jó meg minden csak nem tudom. Most nem voltam rá hangolódva erre a zenére, és Delírium sem jött el, akinek minden bizonnyal sikerült is volna. Fényekben fürdetem az arcom, aztán a vége felé már belelendülök azért, ugrálok, kezeimmel a fénysugarakat próbálom elkapni.
Fekszünk Hibussal a puffokon, cigizünk, meg nézzük az embereket. Ő is belezúg valami csávóba, sőt asszem kettőbe is. Nem találom a Kabátos lányt, picit szomorú vagyok, de nem sokáig.
Elindulunk a hűvösben, sötétben, zsongó fejjel, zúgó füllel. Gyrost eszünk, az Almássyn. Jön két hangos-részeg picsa a pasijukkal. Mi meg csak ülünk a pad tetején. Aztán Hibusékhoz érünk, és bedőlünk az ágyba kb. négykor.
Délután kettőkor felkelünk, eszünk valami kaját, aztán kb. hétig fetrengünk az ágyban. Eső kopog az ablakon, Simon&Garfunkel-t hallgatunk ami kellemes. Nem nagyon akarok elindulni, nincsen nagyon erőm, de aztán mégis.
Pislogok kábán a piros hetesen, belefészkelem magamat a kabátba, mint valami meleget adó kis fészekbe, a miheztartás és a rutin megtartása végett, szemezni próbálok egy bordó bőrkabátos gótszerű lánnyal, ami össze is jön, de nem nagyon érdekel. Lecsukom a szemem. Aztán az Etele téren állok cigivel a számban. Hagyom, hogy haza vigyen a lábam, és a sárga busz.
Aztán itthon vagyok, eszek valamit, csak nézek ki a fejemből, miközben szól a Rainbow Country Bob Marley-tól. Klassz lenne Delíriummal most, de nincsen. Se híre, se hamva. De végül is tökmindegy. Aztán megunom és Noir Désirt hallgatok.
Megy valami zene, de nem figyelek oda, sörtiszok meg cigizek az oszlopnál, letelepszünk a földre, beszélgetni próbálunk a hangosban. Sikerül is kb. Aztán Colorstar bele kezd, vizuális ingerekkel bombáznak az audiohatás mellett.
Csuda klassz. Lenne. Azaz jó meg minden csak nem tudom. Most nem voltam rá hangolódva erre a zenére, és Delírium sem jött el, akinek minden bizonnyal sikerült is volna. Fényekben fürdetem az arcom, aztán a vége felé már belelendülök azért, ugrálok, kezeimmel a fénysugarakat próbálom elkapni.
Fekszünk Hibussal a puffokon, cigizünk, meg nézzük az embereket. Ő is belezúg valami csávóba, sőt asszem kettőbe is. Nem találom a Kabátos lányt, picit szomorú vagyok, de nem sokáig.
Elindulunk a hűvösben, sötétben, zsongó fejjel, zúgó füllel. Gyrost eszünk, az Almássyn. Jön két hangos-részeg picsa a pasijukkal. Mi meg csak ülünk a pad tetején. Aztán Hibusékhoz érünk, és bedőlünk az ágyba kb. négykor.
Délután kettőkor felkelünk, eszünk valami kaját, aztán kb. hétig fetrengünk az ágyban. Eső kopog az ablakon, Simon&Garfunkel-t hallgatunk ami kellemes. Nem nagyon akarok elindulni, nincsen nagyon erőm, de aztán mégis.
Pislogok kábán a piros hetesen, belefészkelem magamat a kabátba, mint valami meleget adó kis fészekbe, a miheztartás és a rutin megtartása végett, szemezni próbálok egy bordó bőrkabátos gótszerű lánnyal, ami össze is jön, de nem nagyon érdekel. Lecsukom a szemem. Aztán az Etele téren állok cigivel a számban. Hagyom, hogy haza vigyen a lábam, és a sárga busz.
Aztán itthon vagyok, eszek valamit, csak nézek ki a fejemből, miközben szól a Rainbow Country Bob Marley-tól. Klassz lenne Delíriummal most, de nincsen. Se híre, se hamva. De végül is tökmindegy. Aztán megunom és Noir Désirt hallgatok.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home