vasárnap, október 17, 2004

Hat lépés a Holdon

Esős, hűvös időben a Blahán, találkoztam Hibussal és a Kazinczy-ba mentünk, sörivás meg hubertus, leülnek mások mellénk, mert nincs hely, aztán a nyolcórás indulás helyett elindulunk fél10-kor kb. Sört iszunk a padon, hideg van, hogy még a kezünk is oda fagy a dobozhoz, de nem nagyon foglalkoztat. Jön Bella, meg a nővére (tök alter) aztán ők Pótkulcsba, mi meg le a Gödörbe. Már ott vannak kkk-ék, beállunk mögéjük, látok nagyon helyes lányt nagykabátban, és belezúgok, kkk meg csinál róla fotót a kedvemért.
Megy valami zene, de nem figyelek oda, sörtiszok meg cigizek az oszlopnál, letelepszünk a földre, beszélgetni próbálunk a hangosban. Sikerül is kb. Aztán Colorstar bele kezd, vizuális ingerekkel bombáznak az audiohatás mellett.

Csuda klassz. Lenne. Azaz jó meg minden csak nem tudom. Most nem voltam rá hangolódva erre a zenére, és Delírium sem jött el, akinek minden bizonnyal sikerült is volna. Fényekben fürdetem az arcom, aztán a vége felé már belelendülök azért, ugrálok, kezeimmel a fénysugarakat próbálom elkapni.
Fekszünk Hibussal a puffokon, cigizünk, meg nézzük az embereket. Ő is belezúg valami csávóba, sőt asszem kettőbe is. Nem találom a Kabátos lányt, picit szomorú vagyok, de nem sokáig.
Elindulunk a hűvösben, sötétben, zsongó fejjel, zúgó füllel. Gyrost eszünk, az Almássyn. Jön két hangos-részeg picsa a pasijukkal. Mi meg csak ülünk a pad tetején. Aztán Hibusékhoz érünk, és bedőlünk az ágyba kb. négykor.

Délután kettőkor felkelünk, eszünk valami kaját, aztán kb. hétig fetrengünk az ágyban. Eső kopog az ablakon, Simon&Garfunkel-t hallgatunk ami kellemes. Nem nagyon akarok elindulni, nincsen nagyon erőm, de aztán mégis.
Pislogok kábán a piros hetesen, belefészkelem magamat a kabátba, mint valami meleget adó kis fészekbe, a miheztartás és a rutin megtartása végett, szemezni próbálok egy bordó bőrkabátos gótszerű lánnyal, ami össze is jön, de nem nagyon érdekel. Lecsukom a szemem. Aztán az Etele téren állok cigivel a számban. Hagyom, hogy haza vigyen a lábam, és a sárga busz.
Aztán itthon vagyok, eszek valamit, csak nézek ki a fejemből, miközben szól a Rainbow Country Bob Marley-tól. Klassz lenne Delíriummal most, de nincsen. Se híre, se hamva. De végül is tökmindegy. Aztán megunom és Noir Désirt hallgatok.