Szomorú

Jó volt kakaót inni kint, cigizés közben.
Csak úgy lenni a sötétben.
Egyedül.
Aztán valahol épp a Casablanca ment, és néztem picit, de sajnos nem tudok annyira angolul, hogy 100%-ig megértsem. Az egyik kedvenc filmem egyébként. Amikor a színészekben még hittek az emberek, mint valami istenekben vagy nem is tudom. Felnéztek rájuk. Nem úgy, mint most. Azok az emberek tényleg „csillagok” voltak. Gigásziak, hatalmasak, és ragyogtak. Most meg csak egy árucikk a sok közül. Kár hogy ennyire elkurvult ez az egész dolog itt körülöttünk. Persze ezt csak nagy általánosságban mondom.
De mégis picit szomorú ez az egész.

Azt hiszem péntekig net-telenül leszek ismét, majd írok word-be ha valami olyan van, és beírom majd az aktuális naphoz.
Ha esetleg nem találkoznánk, akkor jó hetet mindenkinek!