Újhelyen

…aztán azt veszem észre hogy egy falnak támaszkodom a Trainspottingot olvasva, kb. már vagy negyed órája állhatok itt, cigit szívok, nézem a fákat, meg bámulom az arra felé haladó embereket. Aztán jön F. és az újhelyre megyünk, teát rendelünk, jön a pultos lány akitől kérdezek valamit, és olyan mintha zavarba lenne, vagy nem tudom, tök helyesen gesztikulál. Elmegy. Iszom az erdei gyümölcsös teám, rágyújtok, figyelem F. arcát, aztán beszélgetünk dolgokról, kint meg kezd már sötét lenni, meg valami arcok játszanak háborúsat a gépeken, mert ez egy net café vagy valami. Rágyújtok, néhány füstkarikát fújok valamerre, jön a lány elvinni a csészéket, rendelünk még teát, aztán dumálok tovább F.-el, beszéljük a dolgainkat, meg hogy mi van velünk. Iszom a teát, és alapvetően jól érzem magam, pedig kurvára érfelvágósan indult a nap, nagyon lehangolt ez az egész szürke, meg hát tudod. Szóval le vagyok kb. nyűgözve, a helytől, a lánytól, igaz lentről szar zene szól, de a múltkor állítólag Amorf Ördögök szólt, meg minden, szóval jó kis hely, csak látom már hogy ide fog szokni az sok barom, akik elől kocsmáról-kocsmára menekülök, de nem tudom kikerülni őket sose. Lelombozó.
Aztán dumálunk valamit, kint meg szakad az eső, elindulunk, köszönünk a lánytól, be a kocsiba, és aztán haza.
Itthon semmi komoly, csinálok melegszendvicset, rakok bele kukoricát meg füstölt sajtot, egész finom, meg minden, aztán kimegyek a padra, a sötétben hallgatom az esőt, csak a parázs izzik, meg ilyenek…