Tökjól

Légiesnek tűnik kb. minden. Vagy nem tudom, hogy fogalmazni, tegnap volt ilyen sivatag sound-os este, ami klassz volt, a marihuána a füstölő és a cigi füst keveredett össze, valami kellemes balzsamszerű dologgá, a háttérben meg ment a Desert Sessions és a Kyuss.
Most még a tegnap este hangulatában vagyok. Queens of the Stonage-et hallgattam egész délelőtt meg most is. Márciusban jön az új album, ami jó, mert akkor van a szülinapom. Egyébként semmi különös nincs, a napokban észre vettem, hogy remekül érzem magam, pedig ilyentájt szokott rám törni a mélabú de se híre, se hamva. Semmi és senki nem hiányzik az életemből, nagyvonalakban, ami jó, mert untam már ezt a „nincs senkim, és olyan magányos vagyok” parám.
Valószínűleg ez azért múlt el, mert mikor volt is valaki, akkor sem változott tulajdonképpen semmi, csak kevesebbet unatkoztam.
Ez most lehet hogy szemét dolognak hangzik azokkal a lányokkal szemben akikkel voltam, de ez legyen az ő bajuk.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem éreztem jól magam ezekben a kapcsolatokban, csak nem volt ott a szerelem, vagy ha ott is volt akkor már basszhattam az egészet kb. és ez roppant zavaró dolog, mert ha nincs ott egy kapcsolat (járás) elején az hogy szerelmes vagy, akkor nem igazán tudsz, és nem is igazán akarsz mélyebbre bonyolódni a dolgokban.
Vannak emberek, akik mellett mindig kell, hogy legyen valaki, de az én esetemben ez rohadt ritkán van, és nekem az a fura ha nem egyedül vagyok, és kell egy kis idő amíg ezt feldolgozom.
Viszont ilyen lány még nem volt aki mellett „megszoktam” volna. Ami mondjuk az én hibám is volt gondlom, de ez végül is tökmindegy már.
Szóval tök jól vagyok!