Lüktetés

…aztán elnyelt a lüktetés.
Dübörögtek a dobok, a táltos ember rikoltva tárta szét karjait.
A képzeletemben.
Valahol messze innen.
Talán.
Lehúz. Ott tart.
Árnyékok közelednek. Fekszem mozdulatlan.
Rázkódom a dobokkal. Üvöltés, kiáltás.
Elnyelnek.
A Táltos ember ott áll mellettem. Azt hiszem csak képzelem ezt az egészet.
Élesek ezek a víziók. Magukkal ragadnak.
Azt hiszem álmodom. De már nem vagyok benne biztos.
Egy kiáltásra riadok fel.
Magamhoz térek.
Bár lehet, hogy ezt is képzelem…