Csend
Különös csönd vesz körül.
Az a fajta súlyos, katedrálisokban tapasztalt, mindent elnyelő, áhítatos csönd.
Talán a tömjén nehéz szagát is az orromban érzem, talán csak ébren zuhanok saját magam építette illúziók csarnokába megint.
Számit ez?
Amikor olyan kézzelfogható számomra, mint a valóság?
Sőt, néha kézzelfoghatóbb, a legapróbb részletekig; és azt hiszem ebben a pillanatban még Isten Ostora sem szakíthatna ki ebből.
Tekergőző füst sárkány az ujjaim között, feketében táncoló teremtményem megremeg a szemem előtt, aztán kiszökik az ablakon, csillag barátaihoz.
Elmerült a sötétben a Város, elmosódott körvonalait lesem.
Hiábavaló.
Azt hiszem.
Bár ma este legkevésbé ez érdekel, magamra zárom az ajtót, had legyen ma este másé a zaj éneke.
Én inkább a Csendet hallgatom.
Aztán majd egy árnyék leszek az álmodban.
Összerezzensz.
Felriadsz.
Én nyertem...
Az a fajta súlyos, katedrálisokban tapasztalt, mindent elnyelő, áhítatos csönd.
Talán a tömjén nehéz szagát is az orromban érzem, talán csak ébren zuhanok saját magam építette illúziók csarnokába megint.
Számit ez?
Amikor olyan kézzelfogható számomra, mint a valóság?
Sőt, néha kézzelfoghatóbb, a legapróbb részletekig; és azt hiszem ebben a pillanatban még Isten Ostora sem szakíthatna ki ebből.
Tekergőző füst sárkány az ujjaim között, feketében táncoló teremtményem megremeg a szemem előtt, aztán kiszökik az ablakon, csillag barátaihoz.
Elmerült a sötétben a Város, elmosódott körvonalait lesem.
Hiábavaló.
Azt hiszem.
Bár ma este legkevésbé ez érdekel, magamra zárom az ajtót, had legyen ma este másé a zaj éneke.
Én inkább a Csendet hallgatom.
Aztán majd egy árnyék leszek az álmodban.
Összerezzensz.
Felriadsz.
Én nyertem...
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home