Napkirály

A Napkirály szól.

A Beatles-től, én meg állok itt szinte hisztérikusan kacagva,
Hogy egyszer talán odamegyek hozzád, és az arcodba
Üvöltök, jó hangosan, úgy hogy elsírod magad,
És csak bámulom azt a hülye fejedet, majd ott hagylak.
Cigire gyújtok, és ezt a dalt dúdolom.
Felszedek valami csajt a zöldpardon poros sikátorában, és
Megdugom, megdugom.

Miféle átkozott fizika törvényeit vallod
Saját magad vallásának?
Miféle szerencsétlen vagy te, hogy
Hagyod széjjel baszatni magad
Az időtlen koldusok által, kik bűzlenek
Alkoholtól, és marihuánától.
Izzadt, tar kopasz fejjel nehezednek elhasznált testedre,
Löttyedt melledet nyalják, szívják be
Magukhoz.

Én csak mosolygok, és semmi sincs
Ami úgy igazán kizökkentene ebből.
Nyugodt és laza vagyok, cigire gyújtok, és sört kérek a pultnál.
Ringó seggű kacér lányokat lesek, kik sosem
Lesznek az enyémek, és én csak állok ott, görcsös merevedéssel,
és képzeletben mind megdugom, mint ahogy oly sokszor téged is.
És mindig hagyod magad, és mindig élvezed, és mindig többet akarsz,
Én meg undorodom tőled, de megteszem, mert annyira gyűlöllek,
Hogy az már a szín tiszta szerelem.