Semmi

Nem történnek rendkívüli és formabontó, esetleg a világomat a sarkából kimozdító dolgok. A lassú és csendes egyhangúság hullámain ringok, szűkös kis lélekvesztőmben, valami kis szigetet keresve a partot éréshez, de helyette csak éles zátonyok merednek a zavaros színű hullámok közül.

A távolból egy rég nem látott szirén éneke kísért, és talán felé úszok, mert annyira nincsen más; és vele legalább jó, még ha csupán illúzió is a pillanat.

Az is elég most.
Csak legyen valami…