Kíváncsi

Odakint valami tavasz van, idebent meg cigi füstben Travis-t hallgatok.
Egymagamban gitározós, dúdolós hangulatom van, de nincsen gitárom, és nem is tudok gitározni.
(lehet hogy nem is vagyok alter?)
Valahogy ez van mindig azt hiszem, hogy olyasmivel akarok játszani, ami nincsen, és ráadásul nem is vagyok benne valami jó.

Szar ügy, vagy valami ahhoz hasonló, de azért nem vagyok letörve, vagy valami, csak el szoktam gondolkodni, és az nem mindig tesz jót.

Vajon jobb lett volna, ha elmarad ez a fene nagy tudatra ébredésem, és maradok ott, ahova az élet szeszélye terelt, egy felettébb rosszindulatú pillanatában?
Jobb lenne, ha most valami hipermarket akármilyen osztályának "lelkes" dolgozója lennék, mint ami voltam néhány kellemetlen hónapig, még mielőtt sikítva rohantam el onnan, hogy ez nem én vagyok?

Nem jutottam vele semmire, mármint azt tökéletesen tudom, hogy mi nem vagyok, de azt már kevésbé, hogy ki is valójában. Esetleg néhány homályos sejtésem van a dologról, de fogalmam sincs, hogy mi lenne az a dolog, amiben én mosolyogva, és boldogan érezném magam, mindenféle kényelmetlen kompromisszumok nélkül.

Van egy olyan gyanúm, hogy a közel jövőben elég erőteljes kompromisszumokat kell kötnöm saját magammal, amivel vagy megbékélek, vagy fogcsikorgatva élem tovább a napjaimat, nem tudom, mi lenne a jó megoldás, de kíváncsi lennék rá.

Nagyon-nagyon kíváncsi…