Sűrű
Tegnap eléggé sűrű napom volt az átlaghoz képest.
Hét perces késéssel értem a NyugatVéghez ahol már várt rám Dóra a furánzöld cipőiben, aztán szereztünk nekem tisztelet jegyet, és a tetőn való dohányzás után a Constantint mentünk megnézni, ami lényegében nem volt rossz, csak hiányzott belőle az a bizonyos plusz, ami kiemelte volna a misztikus csihi-puhi filmek közül.
Aztán ettünk majdnem ingyen tortillát, ami finom volt, és valamilyen szinten élet mentő mert egész nap csak őt ettem.
Aztán a metrónál elváltunk Dórával, és én siettem angolra, de így is fél órát késtem, ami mondjuk egyáltalán nem volt baj, és még kaptam papírt is róla, hogy „very good” vagyok angolból.
Remek!
Ezt meg kell ünnepelni – gondoltam, és így is lett.
Angol után visszamentem a Deák térhez, ahol már ott volt Dóra, és az Ő furánzöld cipői, és a Kazinczy felé vettük az irányt, amihez én most mentem először segítség nélkül, és csodák-csodájára odataláltunk, ahol korsóból ittuk a boroskólát, és még a Pollal és a Sosemlátott Lánnyal is találkoztunk. Beszélgettünk, meg még ittunk, és közben egy szürke macska sétált végig a teremben, aztán a vissza felé járó óra indulásra késztetett, és a csapos fiú megköszönte, hogy nem léptünk le fizetés nélkül.
A Deák tér felé menet, problémám támadt a beszéddel, úgyhogy nem erőltettem a dolgot, és a villamosra pattanva intettem búcsút Dórától és a furánzöld cipőitől.
Hét perces késéssel értem a NyugatVéghez ahol már várt rám Dóra a furánzöld cipőiben, aztán szereztünk nekem tisztelet jegyet, és a tetőn való dohányzás után a Constantint mentünk megnézni, ami lényegében nem volt rossz, csak hiányzott belőle az a bizonyos plusz, ami kiemelte volna a misztikus csihi-puhi filmek közül.
Aztán ettünk majdnem ingyen tortillát, ami finom volt, és valamilyen szinten élet mentő mert egész nap csak őt ettem.
Aztán a metrónál elváltunk Dórával, és én siettem angolra, de így is fél órát késtem, ami mondjuk egyáltalán nem volt baj, és még kaptam papírt is róla, hogy „very good” vagyok angolból.
Remek!
Ezt meg kell ünnepelni – gondoltam, és így is lett.
Angol után visszamentem a Deák térhez, ahol már ott volt Dóra, és az Ő furánzöld cipői, és a Kazinczy felé vettük az irányt, amihez én most mentem először segítség nélkül, és csodák-csodájára odataláltunk, ahol korsóból ittuk a boroskólát, és még a Pollal és a Sosemlátott Lánnyal is találkoztunk. Beszélgettünk, meg még ittunk, és közben egy szürke macska sétált végig a teremben, aztán a vissza felé járó óra indulásra késztetett, és a csapos fiú megköszönte, hogy nem léptünk le fizetés nélkül.
A Deák tér felé menet, problémám támadt a beszéddel, úgyhogy nem erőltettem a dolgot, és a villamosra pattanva intettem búcsút Dórától és a furánzöld cipőitől.
4 Comments:
miért érzem úgy, h már megint kimaradtam vmi lényegesből, haaaaa?
áj missz jú, miszter verigudetinglis!
ja, és osztom a Gina érzését... :P
ginadzsófi:milyen lényegesből? vagy ezt most hogy? mert a pollal csak véletlenül voltunk egyhelyen és ő nem is emlékszik :)
és tényleg mindkettőtökkel rég találkoztam, de ez nem rajtam múlik :P
bár gina, de szerintem a dzsofi nevében is szól, hogy itt most nem a polról, hanem dóriról van szó (kedves, ahogy teszed az ártatlant, de mi úgyse hiszünk neked !! :P :** )
Megjegyzés küldése
<< Home