Szürke cseppek

Hűvös van. Az ablaküvegre tapadt a kinti szürkeség, a háttérben az Eleven Hold, amit váratlanul fogadtak a fehér falak. Talán már lemondtak róla, hogy megint hallják, talán már nem számítottak arra, hogy ismét berakjam a magnóba.
Csak állnak, kiegyenesedett háttal, zord, és kemény vonásokkal, de a lelkük mélyén (a téglák és a tapéta alatt) örülnek megint, és picit mosolyognak is, ha éppen nem figyelek oda.

Nem figyelek oda.
Mosolyogjanak csak.

Nem tudom, hogy miért tűnt el az életemből a zenekar (bár van egy halvány sejtésem). De jó érzés megint hallani, érezni őket.

Eső cseppek az ablakon.
Szürkés szín kavarog benne.

Mélyre szívom a borút.
Bent tartom.
Kifújom.