Zavaros sejtés

Mozdulatlanságba dermedt a délután.
Félhomályos virágillatban, a zöld fű lepedőjének érintésével a talpamon, valami lüktet ott belül, mocorog, és talán életre kel, mint sosem látott szárnyaim, fodrozódva szakadnak el a tollak, hogy életre kellve libbenjenek a szél hátán tova, a messzi ismeretlenbe.

Nincsenek válaszok, csak néhány halványan derengő zavaros sejtés, mint tegnap is, ahogy a cigaretta füstben úszó szobában, tört rám az a kényelmetlen érzés, mikor a Meztelen Ebédet néztem, és éreztem hogy miről is akart szólni a film, a rejtett üzenet valamilyen formában átjött, szavakkal és gondolatokkal nem érzékelhető formában, inkább egy ösztön szerű érzés volt csupán, valahol mélyen a zsigereimben, mikor láttam a hallucináló főhős viaskodását az óriásira nőt bogár-írógéppel(!)

Interzónában megtalálnám a választ azt hiszem, ahol csak jelentéseket írnék, és járnám a füstös film noir bárokat, alámerülve a Kafkai hangulatban, Casablanca ott felejtett díszletei között.