Fodrozódás

Odakint eső cseppek fodrozódnak a leveleken, én meg Björköt hallgatok.
Az a tündéri érzékenység ami belőle árad, valamiféle olyan érzés mintha a hang egy fonallá változna és a szemed előtt lebegne, amibe bármikor megkapaszkodhatsz, és lehunyt szemmel hagyod, hogy sodródj az érzések áradatában.

Energia.

Kékes fényű, néhol fehér, ami elönt és magába fogad, lélegzet vételnyi pillanatig a mindenség részévé válsz és huppanva a földön találod magad, de a varázs ott marad, a szőnyegen kucorog, színes párnát dob feléd.
Elkapod.

Kacagva.