Békesség

Falevelek az udvaron.
Az elmúlás szőnyege azt hiszem, leveti ruháját az Ősz. Fagyott ágak végéről csöppen az eső, életet idéz, vagy valami hasonlót, elhozták a felhők a megnyugvást, és fáradt beletörődéssel adják át a földnek.
Járandóság.
Nincstelenül bolyongva talált rám a sötétség, falnak dőlve cigarettázva, a kertet néztem, ami nyugodt volt és tisztának tűnt a fények játéka miatt.
Kinyúlni az időtlenség felé, és egy könnyed mozdulattal megérinteni a Holdat, árnyjáték a holnapom, tündöklő látomás a tegnap.
Sisteregve közeleg valami az űrön át, villódzó béklyóiból kitépi magát a riadás, leheletnyi fáradtság az arcokon, átázott sapka, kabát.
Sál csüng elnyűve a fogason, talán még meg is libben picit, tócsák a cipők alatt, nincsen összefüggés régóta már, mágikus az este, szertartás utáni fáradt áhítat, templomtorony a messziben, harangja most szótlanul dalol.
Békesség az ázott udvaron, kézzel fogható a hangulat, csillámló fergeteg a zápor, mélységekből fakad.