csütörtök, november 17, 2005

Végtelenség

Érzed az éjszaka magányát, ahogy lassan terpeszkedi egyedül odafenn?
Halkan csobogó patak neszét hozza az eső illatú szél, elfeledett meséket susognak sötét lombú ősi fák, a talány a kérgük alatt, megfejtés minden kérdésre.
Tündérek lábnyomai az avarban, baljós szempárok villannak távoli rémségeket idézve. Kandalló illat, agyagkorsók az asztalon, lovasok az esőben, bandukolva sáros utakon, rejtőzködve húzzák össze köpenyüket magukon, nem menekülhetnek a múlt elől. Ott leselkedik a sarokban, prüszkölve fújtat hűséges hátasuk.

Mi marad ez után?

Pár kődarab, néhány rózsaszirom, a tudás almája a törött álmok asztalán, selyem hangú tündér hercegnő dalol az ablak mögött, nem látni már. Pókháló mindenütt, kiáltás az éjszakában, lobogó fáklyák és mécsesek, gyilkolni jár a veszett idő a kertek alatt, csillogó kés az éjszakában, vércseppek a küszöbön, beteljesül mindig a végzet, lángoló szablyával védi igazát, nikotin szagú hajnal közeleg, át fogom aludni a reggelt, át fogom álmodni a holnapot, kitaszítva királyságok kőtömbjei közül didereg a herceg, arany koronáját sár szennyezi, szemében könny és magány. Az elmúlás indái béklyózzák.

Merre van az arany trónus?

Feledésbe merült katonák kísérik szótlan nyugalommal, az útra melyből nincs visszatérés, palást lobog a szélben, eleven karmazsin, életre kelt lángok, csak a mélység létezik csupán, széttárt karokkal fogadd magadba, egyetlen lélegzet és a szolgája leszel, nincsenek válaszutak, se fekete és fehér. Csak a színek útja van, és nincs visszatérés, nincs semmi sem már onnan. Magadba fogadod a szivárvány ösvény horizontját, elnyeli lépteid a hajnal, csak egy hasadás a valóság falán, mégis ez lesz az élet, kábultan rügyező, mindenhol ott levő. Legendák csarnokai már az enyészeté, izzó lépteiddel lassan elhaladsz a távolság mellett. Megszűnik a tér, már régóta nincs idő. Eleven szellemként siklasz univerzumok örvénylő rianása felé, lilás árnyalatú fellegekbe kapaszkodva, végéhez ér a küszködés, befogadod a Mindenhatót, megízleled a végtelenség aranyló cseppjeit.