Az elmúlt napokban

Az elmúlt napokban, kaptam klassz sámános könyvet, és nagyon aranyos rajzott a Dóritól, meg még megnéztük a Nyughatatlant is ami nem volt rossz, de nem is sikerült belevésnie magát a legjobb film élményeim közé.

Aztán tegnap valami meghatározhatatlanul spontán módon megborotválkoztam, és elindultam a csúnya és hideg éjszakában, majd a következő éles kép az volt, hogy a Gödör wc-jében brunyálok, és Tanu Tuva-Tündérground-Korai Öröm koncerten vagyok tök egyedül.
A Tanu Tuvának a végére értem oda, közben söröket ittam, és találkoztam pár ismerős arccal, akikkel mindig összefutok valami koncerten, majd elkezdődött a Tündérground nevezetű Csíkszeredai formáció, akiknek voltak jó pillanataik, de azért annyira nem voltak jók, hogy.
A falnak dőlve üldögéltem és cigarettáztam, miközben a rég nem látott Korai Örömre vártam, és csatlakoztak hozzám a képzeletbeli barátaim, majd elkezdődött a koncert, én meg önfeledten utaztam a színes hanghullámok örvénylő fodrain, a zenekar mögött kivetítőn tekergőztek vad és pszichedelikus képek.
Aztán vége lett a koncertnek, én meg üldögélve vártam, hogy elindulhassak az első buszhoz, és a Ferencziek tere felé menet egy hihetetlenül ijesztő dolog jött velem szemben, egy barna bőrtáskát szorongatva.

Sok mindennel összefutottam már ebben az éjszaka nevezetű masszában, de azt hiszem ez az „ember” volt a legfélelmetesebb mindközül.
Papi reverendát viselt, és hihetetlenül beteges, sápadt arca volt, valamit mantraként motyogott az orra alatt, a szemei véreresek és zavarosak voltak, valami olyan eszelős dolog áramlott belőlük, hogy megtorpantam, mint egy szarvas az autók reflektora előtt.

Leginkább egy ördögűzőhöz hasonlított, aki kb. félórával ezelőtt vesztette el a mindent eldöntő csatát a Sátánnal, vagy talán még H. P. Lovecraft novelláiban szerepelhetett volna egy ennyire valószínűtlenül tébolyult alak, miután pillantást vetett volna valami szörnyűségesen időkön túli lényre, miközben barna bőrtáskályában lapul a bizonyos "őrült arab" írása, a Necronomicon.

Ez az egész találkozás, vagyis az hogy elsétáltunk egymás mellett a hideg és jeges utcán, pár másodpercig tartott, de az a pillanat mikor egymásba fúródott a tekintetünk, valahogy kizökkentett az időből, mint ahogy ez ilyenkor gondolom lenni szokott.

Aztán haza értem és ettem finom szendvicset.