vasárnap, február 19, 2006

Az elmúlt napokban

Az elmúlt napokban, kaptam klassz sámános könyvet, és nagyon aranyos rajzott a Dóritól, meg még megnéztük a Nyughatatlant is ami nem volt rossz, de nem is sikerült belevésnie magát a legjobb film élményeim közé.

Aztán tegnap valami meghatározhatatlanul spontán módon megborotválkoztam, és elindultam a csúnya és hideg éjszakában, majd a következő éles kép az volt, hogy a Gödör wc-jében brunyálok, és Tanu Tuva-Tündérground-Korai Öröm koncerten vagyok tök egyedül.
A Tanu Tuvának a végére értem oda, közben söröket ittam, és találkoztam pár ismerős arccal, akikkel mindig összefutok valami koncerten, majd elkezdődött a Tündérground nevezetű Csíkszeredai formáció, akiknek voltak jó pillanataik, de azért annyira nem voltak jók, hogy.
A falnak dőlve üldögéltem és cigarettáztam, miközben a rég nem látott Korai Örömre vártam, és csatlakoztak hozzám a képzeletbeli barátaim, majd elkezdődött a koncert, én meg önfeledten utaztam a színes hanghullámok örvénylő fodrain, a zenekar mögött kivetítőn tekergőztek vad és pszichedelikus képek.
Aztán vége lett a koncertnek, én meg üldögélve vártam, hogy elindulhassak az első buszhoz, és a Ferencziek tere felé menet egy hihetetlenül ijesztő dolog jött velem szemben, egy barna bőrtáskát szorongatva.

Sok mindennel összefutottam már ebben az éjszaka nevezetű masszában, de azt hiszem ez az „ember” volt a legfélelmetesebb mindközül.
Papi reverendát viselt, és hihetetlenül beteges, sápadt arca volt, valamit mantraként motyogott az orra alatt, a szemei véreresek és zavarosak voltak, valami olyan eszelős dolog áramlott belőlük, hogy megtorpantam, mint egy szarvas az autók reflektora előtt.

Leginkább egy ördögűzőhöz hasonlított, aki kb. félórával ezelőtt vesztette el a mindent eldöntő csatát a Sátánnal, vagy talán még H. P. Lovecraft novelláiban szerepelhetett volna egy ennyire valószínűtlenül tébolyult alak, miután pillantást vetett volna valami szörnyűségesen időkön túli lényre, miközben barna bőrtáskályában lapul a bizonyos "őrült arab" írása, a Necronomicon.

Ez az egész találkozás, vagyis az hogy elsétáltunk egymás mellett a hideg és jeges utcán, pár másodpercig tartott, de az a pillanat mikor egymásba fúródott a tekintetünk, valahogy kizökkentett az időből, mint ahogy ez ilyenkor gondolom lenni szokott.

Aztán haza értem és ettem finom szendvicset.

8 Comments:

Anonymous Névtelen said...

Dóra: Biztos vagyok benne, hogy azért mentél el egyedül bulizni (ami nem vall rád), mert látnod kellett a tébolyult papot. Nincsenek véletlenek...sosem voltak.

11:37 de.  
Anonymous noir said...

bírlak :)

1:07 du.  
Anonymous Baudelaire said...

A HÉT ÖREG

Óh, nyüzsgő város, óh, álmokkal teli város!
hol fényes nappal is szellem les útadon.
Mindenütt rejtelem szivárg és szétsugároz
sürűdben, nedv gyanánt, te óriás vadon!

Egy reggel, amikor a bús utcán a házak, melyeket aznapon a köd még nőttetett,
játszották partjait egy szürke áradásnak,
s mint zord szinészhez ép találó díszletek,

mindent elleptek a szennysárga párafoltok,
borús beszédben únt lelkemmel, mentem én,
mely minden ideget hős módra csöndbe fojtott,
a szekér-rázta út sivatag peremén.

Egyszerre egy öreg, ki úgy tükrözte vissza
csúf, sárga rongyain az esős ég szinét,
hogy markába dusan hullt volna alamizsna,
ha nem látták volna fényes, gonosz szemét,

tűnt elém. Homlokán két jégcsap nyúlt előre,
úgy nézett. Tán maró epét ivott szeme.
És oly vadul meredt szakálla hosszú szőre,
minthogyha a Judás csuf állán lengene.

Nem hajlott volt, hanem törött: mivel gerince
lábával pontosan derékszöget vetett;
és lógó nagy fejét, s bús botját is tekintve
olyan volt, oly sután s ügyetlen lépkedett,

mint egy beteg zsidó, bús háromlábu állat;
vad orcán nem közöny, de gyűlölet nyoma;
cipője rongyosan hóba és sárba mállott;
ment bőszen, mintha csak holtakat tiprana.

Utána épolyan: szem, szőr, bot, háta, rongyok...
Vonás sincs rajt uj: egy pokolból született,
jött, s így haladtak e százéves szörnyü roncsok
idegen cél felé, iker kisértetek.

Mily bolond vakeset alázott így meg engem?
Mily összeesküvés zsákmánya lettem én?
Hétszer olvastam ott, míg bús-borzongva mentem,
e baljós öreget újra az út kövén.

S ki tán nevetve néz ily balga babonára
és akit nem hat át a testvér borzalom,
tekintse, hogy ezek roncs vénségük dacára
az öröklét jegyét viselték arcukon!

A nyolcadik talán halálom hozta volna.
Zord Phönix, bús iker - látás, mely gúnnyal öl,
ön apja és fia, sors-sokszorozta forma...
- De elfordultam e pokol-menet elől.

Rémült részeg gyanánt, ki duplán lát, futottam
haza és zártam el szobámnak ajtaját
zavartan, lázasan, betegen, megrogyottan;
lelkem a képtelen Rejtelem járta át.

Az ész hiába vélt kormányt ragadni; ócska
rudját a zivatar széttörte könnyeden;
és lelkem táncra kelt, táncra, szegény hajócska,
árbóc nélkül, egy zord, parttalan tengeren.


(Idus erre asszociált...)

1:13 de.  
Anonymous noir said...

Köszi az asszociálást

11:20 de.  
Anonymous dzsf said...

noir fiam, most már nem csak azért kell találkoznunk, mert már kbmeg sem ismernélek, olyan régen láttalak (micsoda dolog), hanem mert küldetésem is van.
péntek? szombat?

9:40 du.  
Anonymous noir said...

milyen küldetés?
jó. ok.
akartam írni levelet de aztán nem.

11:24 du.  
Anonymous dzso said...

ja, azt látom :P
írjál levelet aztán majd elmesélem a küldetést.
nagyon fontos küldetés ám! és roppant összetett. nem lehet csak úgy elmesélni.
kizárólag levélben lehet elmesélni, de csak olyan levélben, ami válasz egy levélre.
érted, mi? :)

11:59 du.  
Anonymous noir said...

őőő,
jaja.

12:04 de.  

Megjegyzés küldése

<< Home