péntek, február 10, 2006

Fehér morajlás

Zenét hallgatok, mely a csend áramlásainak hullámzását idézi.
Hópelyhek zuhannak hangtalanul az ablaküvegnek. Térkapun sétálok keresztül, fehér tisztaság vesz körül, cigarettázom a meleg szobában, békés és nyugodt a külvilág.
Ha hátradőlnék, megtartana valami láthatatlan erő, és én mosolyogva feküdnék rajta. Képzeletbeli madár sereg rikoltva úszik a fehér égen.
Árkokba gyülemlő hókupacok.

Mélységes misztikum a nappaliban, mely ide kúszott múltam gyerekszobájából.
A csend morajlás félálomba lök egy kedves, könnyed mozdulattal.
Barátságos víziók simítják arcom.

Tudatmódosulás drogok nélkül.
Kellemes felismerés.
Érzékeken túli tapasztalás.

A szekrény mélyén rejtőzködő mumus, most tejszínhab világról álmodik.

3 Comments:

Anonymous Idus said...

:)

Még mindig csodaszépen írsz.
(vagy talán még szebben)

4:05 du.  
Anonymous noir said...

Köszi :)
(egy párhuzamos világban, összefutottunk volna zagaron)

6:50 du.  
Anonymous Idus said...

:)
(ha az egy párhuzamos Világ, össze is futottunk)

8:08 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home