A Dombok Mögé
Éreztem tegnap valami hűvöset, sétálva az időtlenül vonagló utcákon, amely tekergőzve haladt valami elfojtott katarzis felé, és hanyagul cigarettázva a lepusztult váróterem méhében, várva talán rád, tekergőző füst bújt elő a számon át, mintha a lélek…
Ami ködként gomolyog előttem akár leheleted emléke, kábulattól parázsló szemekkel mérem fel a pusztaság mételyét, és magokat szórok a szélbe, amely folyton nyugatról érkezik, és átkelt az égbevesző hegyek felett, ízekre szedve kobalt színű valóságom.
Élt a dombok mögött egy Remetemágus és megmutatta mi rejtőzik a kárpit mögött. Nem emlékszem rá, csak arra eszméltem hogy a csempén fekszem és az orromból dől a vér és reszketek, és különös szimbólumokat festek a falra ujjaimmal és véremmel és maradék eszemmel.
Shub Niggurath
mondta a Remetemágus azon a napon.
És soha sem volt merszem azóta elindulni a dombok mögé.
De néha azért az eszembe jut.
Olykor…
Ami ködként gomolyog előttem akár leheleted emléke, kábulattól parázsló szemekkel mérem fel a pusztaság mételyét, és magokat szórok a szélbe, amely folyton nyugatról érkezik, és átkelt az égbevesző hegyek felett, ízekre szedve kobalt színű valóságom.
Élt a dombok mögött egy Remetemágus és megmutatta mi rejtőzik a kárpit mögött. Nem emlékszem rá, csak arra eszméltem hogy a csempén fekszem és az orromból dől a vér és reszketek, és különös szimbólumokat festek a falra ujjaimmal és véremmel és maradék eszemmel.
Shub Niggurath
mondta a Remetemágus azon a napon.
És soha sem volt merszem azóta elindulni a dombok mögé.
De néha azért az eszembe jut.
Olykor…
6 Comments:
Üdv. Igazából nem is tudom, és nem is értem, hogy miért, de úgy érzem, nekem most írnom kell. Ide, ezt, most, neked.
Gondolkodtál már azon, hogy a legtöbb ember milyen képbenyalós fajta? Például ha csak levelet írnak, abban is "Kedves ..." megszólítással kezdenek. Hirtelen ötlettől vezérelve én is így akartam kezdeni, de aztán ki tudja, hogy kedves vagy-e, nem igaz?
Eltértem. Vissza. Olvasgattam a sorokat. Az ittenieket. Hogy vajon itt is csak a betűk egymás után pakolása van, és ennek a sornak a váltakozása, vagy annál több is, esetleg, valami más... Nem tudom. Úgy érzem, találkoztunk már. Hogy hol, mikor, milyen formában, azt sem tudom.
Illetve, talán mégis tudom. Ahogy itt villog a kurzor helye, ahol éppen tart, mintha segítene az embereknek.
Kitapostad az ösvényt. Minden egyes fűszálat le a széléről, vérnyomokat és vércsíkokat hagyva magad után. Nem voltam sosem jó kémiából, úgyhogy tekints el ettől a buta kérdésemtől, de lehet vérpárlatot készíteni szerinted?
Pont, pont, pont. Milyen sablonos, közhelyekkel teli, elcsépelt. Talán üresnek is betudható. Lenne. De azért kellett.
Ha túl sok helyet foglal, vagy vizet zavar, szennyes. Ha nem, személyem örülne egy visszajelzésnek.
U.i.:A padlóhoz jobban odaragad a vér, mint a falhoz.
dugunk?
Szóval azt kérdezed, hogy dugunk-e (amúgy miért is)? Merész kérdés, tekintve, hogy még a nememet sem tudod.
Eszembe jutott, hogy kire hasonlítasz. Merthogy hasonlítasz valakire; rá. Az egyik könyv egyik szereplőjére, akivel legelőször az olvasó a fürdőkádban találkozhat, miközben bátyja hosszú levelét olvasgatja. Az írója tavaly halt meg. Kitalálod, ki ő?
Ha már nem törölted ki az előzőt, az már valami. De igazából válaszolni sem válaszoltál nagyon...
és miért raksz tajtékot köveid gátja elé?
(csak a zabhegyezőt olvastam)
Olvasd el ezt is, ha egyszer lesz időd meg kedved hozzá.
Értem a kérdést, csak azt nem értem, hogy mire értendő és miért kérdezed?
írj inkább levelet, erre itt már szűk
Megjegyzés küldése
<< Home