vasárnap, szeptember 12, 2010

Észrevétlenül

Ismeretlenségét könnyedén vette magához, és árnyéka mint valami gólem követte őt. Eltékozoltságán merengett salétrom ízű révületének parázsló homályában.
Távoliak voltak tőle az emberek, mint az emlékek amiket dédelgetve édesgetett magához, és léptei ritmusa valamiféle mantrát kísérő dallamnak érzékelte, így hát szavakat mormogott a Város tornyainak végtelenbe vesző magasságai felé.

Az időkön és tereken túli űrben kavargó rianások futottak egymásnak, miközben jelentéktelenné satnyult létezése.
Üstökösök süvítettek el fényévekre távol,
Észrevétlenül…

3 Comments:

Anonymous Prémek Északi Hercege said...

(nyirkos cetli)
______
Vártam rád, a varjak órájában, a macskakövek utcájában, Erion nyirkos negyedében, és a mágus csontszilánkjai tovább vájták útjukat az izmaimban a szívem felé, mert Erion fölébreszti bennük a bosszúvágyat, de én eljöttem a városba és vártam rád
_______

2:09 de.  
Blogger noir said...

(de gyors vagy baszki)

2:12 de.  
Anonymous Prémek Északi Hercege said...

(mégiscsak itt vagy)

2:18 de.  

Megjegyzés küldése

<< Home