A Felismerés Katakombáiban
Megközelítőleg kerül, torz katakombáihoz.
Spirálisan csavarodva oszlopainak rémsége az obszidián égbolt felé.
Dübörgést vernek vissza a sötéten csillogó moha lepte falak.
Halk kántálás kúszik az évezredes rések között, és rongyokba öltözött hitvány alakok kapják fel fejüket, szemük sárgásan villan a sikátorok, zsákutcák macskaköves útvesztőiben.
Nehéz tömjén hömpölyögve gomolyog az utcák fölött.
Settenkedő árnyak neszezése a titkoktól súlyos csendben.
Lábai előtt meg a Verem tátongott, mely bejárat volt az ezerszintű
Tömlöc Városok Vészjósló Világában…
Spirálisan csavarodva oszlopainak rémsége az obszidián égbolt felé.
Dübörgést vernek vissza a sötéten csillogó moha lepte falak.
Halk kántálás kúszik az évezredes rések között, és rongyokba öltözött hitvány alakok kapják fel fejüket, szemük sárgásan villan a sikátorok, zsákutcák macskaköves útvesztőiben.
Nehéz tömjén hömpölyögve gomolyog az utcák fölött.
Settenkedő árnyak neszezése a titkoktól súlyos csendben.
Lábai előtt meg a Verem tátongott, mely bejárat volt az ezerszintű
Tömlöc Városok Vészjósló Világában…
1 Comments:
Ja erre emlékszem.
Lenn történt délen, és már a közepén szintet léptem. A végén le kellett vágnom egy félkezű boszorkányt, de a vasalt lábbelim még utána is betört kántáló arcokat. A sok tömjéntől elnehezült a fejem, de nem véletlenül növesztettem ekkora nyakizmokat. A Felismerés Tőrének rubinjában aztán megláttam a vérem útját. Akkor jöttem rá hogy herceg vagyok. Azután lettem Észak csatangoló hercege a Prémek kereskedő, tetszhalott Országában.
De az a Verem, az olyan volt mint egy Kígyó csontvázának az első csigolyája, minden csigolya egy város, régi és összefüggő városok, egyik a másikból nyílva, egymás kapui. És nem a fején. Nem, nem, hanem a farkán. Sosem megyek végig azon az úton, mert megláttam az álmodó Kígyó városainak sötétté gyalázó erejét.
Azt mondják az örömlányok hogy a szemem jéghideg de a leheletem forró, és akkor mindig a Kígyóra gondolok. Kísérti álmaim.
Megjegyzés küldése
<< Home